Nézzétek a szemében a tüzet ...
December 10.-én meghalt anyukám. És itt most hagyja abba mindenki a szörnyülködést. Csak annyit tegyetek, hogy minden nap mondjátok ezt anyukátoknak, ha vagytok olyan szerencsések és van rá mód: Szeretlek.
Mondjátok meg neki minden nap.
A lenti idézet kedvelt filmjéből van. Ilyen volt az én anyukám.
,,Akkor talán nem is álom volt.
Álomról is szóltál, és hivatásról.
Hivatás?
Hogy harcolnod kell, nem számít győzöl-e vagy legyőznek, ha követed a hivatásod szavát.
Mit beszéltem még? Mond a szavakat.
Álom, mit nem lát soha szem - ezek a saját szavaid.
És súly, mit nem hord soha váll - nem emlékszel?
Bánat, amit a lélek soha el nem bír, de elbírni kíván - kérlek, kell, hogy emlékezz.
Erény, mit nem vív ki a szív
Harc, amit nem harcol soha kar
Csillag, csillag amit el soha ember nem ér, nem ér, de elérni akar.
... beteg? Mit számít a betegség egy lovagnak? Mit a sebek? Valahányszor legyőzik, talpra áll, újra és újra."